Csákányi Eszter Kossuth- és Jászai Mari-díjas érdemes művész tartott felolvasóestet a Bod Péter Megyei Könyvtárban. A színésznő Rubin Eszter Barhesz című regényéből olvasott részleteket, és közönségének meglepetéssel is készült.

A barhesz a zsidó konyha péksüteménye, kelt fonott kalács. Szombatra hosszúkás, az őszi nagyünnepekre kerek formában sütik. Ebben a tipikusan huszadik századi magyar történetben úgy fonódik össze a Kohav és a Stier család sorsa az időben, akár a barhesz fonatai. Mákkal bőven megszórva.

„A bika csillagkép szarvai közt felragyogó legfényesebb csillag, a nap lemenő sugarainál láttuk meg egymást először. A zsidó negyed egyik romkocsmájának pingpongasztala mellett”– meséli Virág, az elbeszélő. Felnőtt fejjel, egy új szerelem miatt válik igazán fontossá számára a zsidóság, ekkor mélyed el a hagyományokban és a zsidó konyhaművészetben.

A főszereplő építész, mint a dédapja, de leginkább vaníliaillatú kelttészta- és trüffelépítmények tervein dolgozik. A regény szövetébe természetesen illeszkedő receptek által megismerhetjük a ludaskása, a macaron és mindenekelőtt a barhesz készítésének titkát. Egyedi, szatirikus módon ábrázolja a gasztrománok világát, abszurdba hajló nézőpontból tekint a zsidó lélekre, istenkeresésre, szexre. „Az egész zsidósdi egy nagy purimi karnevál, csak a purimmal ellentétben a többi ünnepen kötött a témaválasztás”– vallja a modern felfogású elbeszélő.

A 2008 óta szabadfoglalkozású színésznő, aki a Hallhatatlanok Társulatának örökös tagja, érzékletesen elevenítette meg az elbeszélő humorral fűszerezett, generációs szorongást oldani próbáló megközelítését. A felolvasott részletek megmosolyogni való köntösben ugyan, de mély kérdéseket vetettek fel:„Feldolgozni a halált? Mint a libát? (…) De van-e bizonyíték arra, hogy nincs Isten?”

„Mindig keresem az új anyagokat, az olyan feladatokat, amilyeneket eddig még nem csináltam. Nagyon fontosnak tartom, hogy mindig legyen valami újdonság az életemben. A kezembe került ez a könyv, elolvastam, és elképesztően megfogott benne az, hogy nem csak a zsidóságról szól, hanem arról is, hogy hogy kell az életet a sok fájdalom és tragédia ellenére szeretetben, jól és boldogan élni. Erre ez a történet nagyon jó példa. Én is úgy gondolom, hogy a konyha nagyon fontos helyszín a család életében. A családot igenis a nagyon jó együttlétekkel lehet összetartani, ezekre pedig kitűnő alkalom egy-egy finom ebéd vagy vacsora, ami közben nagyon sok mindent meg lehet beszélni. Rohanó világunkban, úgy vélem, nem árt erre emlékeztetnem a nézőket. Tele van az élet problémákkal, de ha ezt elfogadnánk és inkább az örömteli együttlétekre koncentrálnánk, sokkal elviselhetőbbnek tűnne. És ebben természetesen központi szerepe van a humornak, ami nem megvetendő.” – mesélt Csákányi Eszter a felolvasóest létrejöttéről és üzenetéről.

A színésznő, aki mindössze második alkalommal lépett színpadra ezzel a produkciójával, a felolvasóest végén ételkülönlegességgel vendégelte meg közönségét.

Ambrus Melinda