„Magamról és a női lélek megannyi arcáról mesélek ebben az estben", vallja Csákányi Eszter az „Akit az istenek szeretnek” előadásról. A színésznő úgy véli, hogy nagyon jó nőnek lenni, még akkor is, ha ez egy nagyon nehéz szerep.

- A nőkről mesél a sepsiszentgyörgyi közönségnek. Mit jelent nőnek lenni?

- A nőkről mesélek, de azért leszűkíteném a dolgot, mert magamról beszélek. Amikor ezt az estet megcsináltam nagyon fontos volt számomra az ahol én most tartok. A pályám felén vagyok túl, nagyon sok minden ért engem, mint minden nőt: szerelmek, elválások, idősödés, tehát a korral való találkozás. Olyan témákról beszélek, mondok prózai szöveget és éneklek, amiről egy idősödő nőnek beszélni kell. Nagyon sok humor van benne, mert nekem ez nagyon fontos, de mesélek szülői történeteket is, tehát nagyon személyes az egész. Végül is egy zongora mellett megszólítom a nézőket. Pillanatnyi történeteket is mesélek, ami ma vagy tegnap történt velem és ez egy egész széles skála.

- Jó nőnek lenni?

- Nagyon jó. Annyi mindennel megáldott minket az Isten is és ezzel élni kell tudni. Tehát, el kell fogadni azt, hogy ez egy nagyon nehéz szerep, egy borzalmas nehéz szerep. Én önző létemre színésznő vagyok, és az egész életemet erre fókuszáltam. Ezt eldöntöttem nagyon korán, de ez egy nagyon nehéz feladat tud lenni, de közben nagyon gyönyörű és szép.

- Mitől nehezebb nőnek lenni, mint férfinak?

- Részben a család létrehozása. Természetesen a nőnek ez egy alap dolog, az összetartás, a figyelem. Valahol a kezdetektől is az volt és az van ma is, hogy a férfi az keresi a pénzt és a nő összetartja a családot, és ez még akkor is így van, ha ma már a nők nagyon öntörvényűen élik a saját életüket, de ezt a részét nem lehet nem megoldani, ez a nő dolga. Természetesen nagyon sokat változott a világ, nagyon sok dolgot megosztanak a férfiakkal és szívesen is csinálják. Az én meglátásom mindig valahogy az, hogy az igazi női feladatot ne csinálja a férfi, még akkor sem, ha beledöglök. Egy nagyon komoly dolog minek lenni, de soha nem akartam fiú lenni.

- Veszít a nő azáltal, hogy átvesz férfi szerepeket?

- Nem veszít, inkább nehezíti az életét. Szerintem hozzáad, ha úgy vesszük, hogy ezek mind plusz élmények, plusz történetek. Nyilvánvaló, hogy egyrészt lefáraszt, de amit kap az ember tőle, az hozzáad, még teljesebb lesz.

- Hogyan reagál egy férfi közönség egy hasonló előadásra?

- Azért inkább a nők nézik, bevallom. Elhozzák a feleségek a férjeket, de úgy a tömeg az nő és nagyon boldog vagyok, mert a végén nagyon sokan megvárnak, és azt mondták, hogy valamit megértettek az életből és én csak erről akarok beszélni.

- Tanulhat egy férfi is ebből az előadásból?

- Abszolút: azt hogy mennyire kell szeretni a nőt és imádni kell a nőt.

- A jelenkor férfija tudja szeretni a nőt?

- Hát, ezt talán egy másik estén fogom elmesélni. Nagy feladatunk van nekünk, nőknek, abban, hogy szeressenek a férfiak. Tehát, nem szabad semmit rájuk hagyni, segíteni kell őket, hogy szeressenek, nyilvánvaló ez a része nem olyan komplikált.

<< előző cikk

vissza a főoldalra

következő cikk >>