Szombat este nem volt más, csak Havasi Balázs és a zongorája. Ezúttal nem volt hatalmas szimfonikus zenekar, sem nagyszerű szólisták mögötte, nem volt dob, és nem kápráztattak látványelemek. Csak rá kellett figyelnünk. Azt hiszem, sokan egyetértenek velem abban, hogy egy szál zongorával is lehet életreszóló élményt nyújtani. És most nemcsak magunkra, a koncertet végighallgató közönségre gondolok, hanem Havasira is, aki elmondása szerint úgy hagyta el Sepsiszentgyörgyöt, hogy valami igazán különleges élménnyel lett gazdagabb. 

A tavalyi zárókoncerted után a Szent György Napokon, milyen érzésekkel jöttél vissza hozzánk?

A tavalyi fellépés óta kialakult egy erős érzelmi kötődés bennem az itteni emberek, közönség iránt, ezért alig vártam, hogy visszajöjjek. Olyannyira, hogy ezúttal a családomat is magammal akartam hozni, megmutatni nekik is ezt a gyönyörű helyet. Sajnos, betegség miatt, mégsem lehettek velem. Amikor tegnap beléptem a templomba, az volt az első gondolatom, hogy még nem is láttam templomot ennyire tömve. Az a szeretet, ami ott áradt, számomra egy fantasztikus élmény volt. Bármikor a jövőben, akár magánemberként pihenni, akár koncertezni, szívesen jövök vissza. 

Tavaly hallhattuk, hogy a dob és a zongora kiválóan illik egymáshoz, de hogyan találja meg az ecset a zongorát? Hogyan születtek meg a Munkácsy-tételek?

Gyerekkoromban édesapám nagyon sokat vitt kiállításokra, nagy rajongója volt a festményeknek. Emlékszem, sokszor ültem az ölében, és nagy festmény albumokat nézegettünk. Már akkor is lenyűgöztek engem a hatalmas, történelmi témájú Munkácsy-festmények. Mesélt nekem róluk, nézegettük a karaktereket a festményeken, én meg magamban próbáltam összerakni belőlük egészen hosszú történeteket. Amikor pár évvel ezelőtt a budapesti Művészetek Palotájában adott koncertem apropóján elhatároztam, hogy valami rendhagyót hozok létre, akkor jött az ötlet, hogy próbáljuk meg összekapcsolni Munkácsy világát a saját zenémmel. Elővettem tehát az ő életművét, és úgy komponáltam, hogy folyamatosan magam előtt tartottam a festményeit. Az volt a célom, hogy egy olyan művészeti produkció jöjjön létre, amely révén két különböző művészeti ág hatása összeadódhat, így az élmény is hatványozódhat.

Több helyen olvasni, és te magad is elmondtad a mostani koncerten, hogy az etűd-sorozat azért is jött létre, hogy mintegy tananyagként szolgáljon a következő generáció számára. Vannak konkrét terveid velük?

Abszolút. Azzal a népszerűséggel, ami a produkciómnak megadatott, valószínűleg az a kötelességünk, hogy jól éljünk vele, valami jót tegyünk. Én azzal tudok sokat tenni, ha a magyar kultúrát elviszem a világba, ha népszerűsítem és bemutatom azokat a sajátosságait, amelyekre büszkék lehetünk. A másik feladatom pedig az oktatás. Tíz éven át voltam zongoratanár konzervatóriumban, akkor rengeteget megtudtam arról, hogy hogyan kell a fiatalokkal kommunikálni, hogyan kell őket  megfogni. Tudom, hogy manapság csökken a zenetanulók száma, amíg az én időmben sokkal többen tanultak hangszereken, most más pályák vonzzák a fiatalokat. Azt gondolom, hogy az Aréna-produkcióval a zenetanulást tudjuk népszerűsíteni, az etűd-sorozattal pedig szakmai útmutatót tudunk adni a jövő generációjának. Erre büszke vagyok. Pár héttel ezelőtt megjelent az etűd-sorozat kotta formában, ez tartalmaz egy CD-t is. Ez nagy segítség lehet, mert ha a tanulók hallgatják a CD-t és közben nézik hozzá a kottát, sokkal gyorsabban és könnyebben meg tudják majd tanulni eljátszani is őket. 

Van egy nagyon sajátos zenei világod. Te hogyan jellemzed a zeneműveidet? Melyek a sajátosságai?

Talán a sokszínűség a jellemző rájuk. De nekem nagyon nehéz a saját zenémről beszélni, nehéz meghatátozni, hogy milyen típusú. Talán az a legfontosabb, hogy nagyon őszinte, nagyon mély érzelmű tartalommal rendelkezik. A zenét egy a beszédnél magasabb rendű kommunikációs formának tartom, és nagyon szeretek ezen a különleges nyelven a közönségnek mesélni. Talán ettől lesz a végeredmény különleges.

Sokan úgy gondolják, hogy a show-elemekkel tűzdelt klasszikus zene inkább hatásvadász mintsem igazi érték. Te mit gondolsz erről? 

Tavaly egyetlen hétvége alatt 46 ezer ember jött el a négy budapesti Aréna-koncertünkre. Ez nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon kuriózum. Ahhoz, hogy ennyi embert oda tudjunk vonzani, úgy kell összerakni a produkciót, hogy szórakoztasson is, de értékeket is közvetítsen. Meggyőződésem, hogy van egy olyan metszéspont a popularitás és az értékközvetítés között, ahol mindkét dolognak meg tudunk felelni. Ez az Aréna-show hitvallása is. Lehet, hogy a show-elemekkel lenyűgözzük a több tízezer érdeklődőt, de ezzel párhuzamosan eljátszom nekik egy Liszt-művet, és bemutatom a Munkácsy-festményeket is. Tehát a magas kultúrát úgy csomagoljuk be, hogy az érthető és közérthető legyen a legkisebbektől a legnagyobbakig. Meggyőződésem tehát, hogy ezzel nagyon sokat teszünk azért, hogy ezek a kulturális értékek eljussanak olyan emberekhez is, akik egyébként nem találkoznak ezekkel nap mint nap. 

Mit tartogat még a rajongóid számára az év hátralévő része?

Tavaly decemberben valóra vált egy álmom. Ettől az évtől elkezdünk arra fókuszálni, hogy a világ összes jelentős színpadán megmutathassuk, hogy mit tudunk. Ennek az első állomása október 26-án New Yorkban, a Carnegie Hallban a Symphonic-program lesz, magyar szimfonikus zenekarral, szólistákkal. Mintegy 60-70-en utazunk ki, hogy az ottani közönséget is megpróbáljuk lenyűgözni. A 2016-os év lesz izgalmas, hiszen 4-5 európai főváros arénájával tárgyalunk, és ha sikerül megállapodnunk, egy nagyon látványos európai turné is összejön majd. Az év vége előtt, december 5-én újra lesz Aréna-koncert Budapesten, és nagy öröm számomra, hogy a mai dedikáláson is sokan jelezték már, hogy el fognak jönni innen a régióból is.

<< előző cikk

vissza a főoldalra

következő cikk >>