Arcok, történetek, szerelmek címmel tartott Fábián Janka magyarországi író közönségtalálkozót a Bod Péter Megyei Könyvtárban. A történelmi-romantikus regényeivel a sikerlisták élére törő író a kezdeti bizonytalanságról, a gazdasági válság hozadékéról, az ismertségig vezető göröngyös útról, fura lélektani szituációról, ínhüvelygyulladásról és boszorkányokról, valamint arról is mesélt, hogy hogyan lett Mezei Johannából Fábián Janka.

A rendezvényt Szonda Szabolcs könyvtárigazgató nyitotta meg. „A könytár életében is különleges eseményidőszak a Szent György Napok, és ehhez kiemelt vendégek társulnak”– köszöntötte a közönségtalálkozó házigazdája az 1973-ban született írónőt. A történész végzettségű és angol, illetve francia diplomával is rendelkező szerző az utóbbi öt évben vált történelmi-romantikus regényeivel az egyik legismertebb kortárs magyar íróvá. Fábián Jankával Tulit Éva színművésznő beszélgetett, aki úgy összegezte az író életművét, hogy: „Nemcsak szórakoztat, hanem okít is.”

Mezei Johanna, aki írói álnevét nagymamájától kölcsönözte, elmondta, nyolc évvel ezelőtt járt már Sepsiszentgyörgyön, de akkor még nem írói minőségben. Eddigi rövid pályafutása ellenére mindig is dédelgette magában a gondolatot, hogy ő egyszer könyveket szeretni írni. Már gyerekkorában megvolt benne a kifejezési vágy, kezdetben meséket írt, meg is jelent az egyik a Váci Naplóban, majd gimnazista korában naplót vezetett. „Mindig attól tartottam, hogy van-e bennem kellő tehetség és kitartás, hogy regényt írjak. És ha van, lesz-e kiadó, akit érdekelni fog? Hát az olvasók hogyan fogadják majd? Valahányszor megjelenik egy új könyvem, még mindig izgulok, hogy fog-e tetszeni az embereknek”– avatott be kételyeibe Fábián Janka, akit végül a 2008-as gazdasági válság vitt rá arra, hogy hirtelen jött, sok szabadidejét az írásra fordítsa.

Az író a kezdeti nehézségek rendjén kitért arra is, milyen fáradságos volt kiadót találnia, és mennyi visszautasításban volt része, rendszerint bele sem olvastak a műveibe. Első könyveit, az Emma-trilógiát saját költségén, egy kis kiadónál, a Hungarovoxnál jelentette meg.

Az írói munkálatokról is lerántotta a leplet: „Sokkal prózaibb az írói munka, mint ahogy azt sokan gondolják. Nem csak abból áll, hogy homlokon csókol a múzsa. A történelmi háttér miatt a regényeim megírása nagyon sok előkészületet igényel, talán a végeredményen nem is mindig látszik, hogy mennyi kutatómunkát végeztem. Próbálok nem didaktikus lenni, az elsődleges célom a szórakoztatás, de ha az olvasók a könyveim lapozgatása közben felelevenítenek, elsajátítanak bizonyos történelmi ismereteket, akkor attól a lelkem mélyén élő töritanár boldog.”

Fábián Janka szereplőinek önálló életéről így vallott: „A szereplőim más-más korokban élnek. Némelyiküket a környezetemben élő személyekről mintázom, de hamar elkezdik saját maguk sorsát alakítani. Volt már olyan, hogy a szereplő mást akart, mint amihez én ragaszkodtam, de természetesen nekem kellett engedelmeskedni, hiszen ő él benne a történetben, én csak külső szemlélő vagyok.”

„Amikor írok, kicsit más ember vagyok. Nincsen velem baj, de ez egy fura lélektani szituáció”– magyarázta Fábián Janka az írói álnév használatának létjogosultságát, majd hozzátette: „Azért választottam a nagymamám nevét, mert a mesélőkedvet tőle örököltem, egyszerű falusi asszony volt, de rendkívül érdekfeszítően tudott történeteket mondani.”

Az írónő a nézői kérdésekre is készségesen válaszolt, kifejtette, hogy annak ellenére, hogy nyelvtanár, nem fordítaná le a műveit, mert valószínűleg akkor átírná őket – ezért nem is szokta újraolvasni a könyveit kiadás után, mert csak mérgelődne azon, hogy mi mindent másképp írna. Az érdeklődőknek azt is elmondta, hogy neki nem okoz fejtörést a címadás, és arra is kitért, hogy a történelmi vonatkozás miatt könyveit férfiak is olvassák.

Fábián Janka sajnálatát fejezte ki amiért nem tudott könyveket hozni magával, és csalódottan beszélt arról, hogy kiadója, az Ulpius-Ház egy hónappal ezelőtt csődbe ment: „Most megpróbálom visszaszerezni a szerzői jogaimat, nagy a tét, hisz tíz regényről, az egész életművemeről van szó, és sajnos a jelenlegi állás szerint semmi közöm nincs a saját könyveimhez.”

De az olvasók megnyugtatására az írónő elárulta, ettől függetlenül ő ínhüvelygyulladást nem kímélve, szorgalmasan dolgozik következő regényén, és boszorkányos novellafűzérje, Sárosi Felícia történetei is folytatódnak, immár a Libri Könyvkiadónál.

Ambrus Melinda