RÁKÁSZ GERGELY: BACH, VIVALDI & Co. Est. 1685
Szerda, április 29., 18:00, Unitárius templom
Könnyed, tavaszi, barokk időutazás Velencébe, Londonba és Lipcsébe
Rákász Gergely 15 évesen adta első hangversenyét, tanult és koncertezett az Egyesült Államokban, de 2005 óta újra Magyarországon él. Hangversenyei mindig friss látásmódot mutatnak a klasszikus zenében. Olyan könnyedséggel kedvelteti meg a műfajt bárkivel, mint ahogy Gordon Ramsay főz. Látványkoncertek, tematikus koncertek, zenetörténeti időutazások, rádióműsor és egy Klasszikus Iskolaprogram kapcsolódnak a nevéhez. Szülővárosa Győr Kulturális nagykövete és Templomos lovag.
A barokk kor nagymestere Johann Sebastian Bach idén 330 éve született. Kortársai Vivaldi, Händel, Pachelbel, mind jóravaló úriemberek voltak, ki az egyház, ki főnemesek, ki leginkább önmaga szolgálatában. Volt köztük pap, aki mellkasi fájdalmakra panaszkodott, hogy ne kelljen miséznie és komponálhasson. Volt nagyvállalkozó, aki az ujjai köré csavarta a zenei életet, királyostól, és úgy érezte a divat trendjeit, mint manapság Lady Gaga. Volt, aki üzleti vacsorákat adott, de a vendégeinek a rosszabbik borát szolgálta fel, míg ő a jobbikat iszogatta egyedül a konyhában. Volt, aki már életében a tengerentúlon is ismert volt, aki 20 gyermeket nemzett, akit szobafogságra ítéltek, és olyan, aki kilógatott egy szoprán énekest az ablakon. De vajon ki kicsoda? Így mesél Rákász Gergely tavaszi turnéja szereplőiről, aki évek óta ismerős zeneműveket, klasszikusokat tesz még érdekesebbé a fiatalok számára, miközben hangversenyein a felnőtteket is szívesen vezeti a komolyzenei klasszikusok kulisszái mögé személyes hangulatú kommentárjaival.
Izgalmas műsorral készülök, de művészi szempontból nagyon fontos, hogy mindig értéket közvetítsünk, még akkor is, ha azt könnyedén tesszük – folytatja. Az egyik oldalról összekacsinthatunk a közönséggel egy érdekes történet kapcsán, de úgy vélem akkor van értelme bármit is létrehozni, ha a résztvevő attól a lelkében épül. Mind a közönség, mind az előadó. Éreznünk kell emberi mivoltunk súlyát egy-egy remekmű tükrében. Embernek lenni rang, ami nem arról szól, hogy kiérdemeltük a gyakori és jó ennivalót, illetve a folyamatos TV adást. Az Emberi rang akkor jár, ha kapcsolatunk van Rembrandttal, Vivaldival, és azzal az ismeretlennel, aki az első képet felfestette egy barlang falára. S miközben a törzs zöme természetesen azt vitatta, hogy elég nagy volt-e a zsákmány aznap, vagy, hogy szőrösebb-e ez a mamut, mint a múlt heti volt, valaki más odaállt a kép elé és azt mondta, hogy ez szép. Ez a kapcsolat emel bennünket emberi rangra. Az, hogy ápoljuk magunkban az örökséget, amely mindenkié. Az emberiségé. Épp ezért nem is szórakozni hívom a hallgatóimat a koncertre, hanem feltöltődni. Valamirevaló ember, nem szórja szét magát – milyen szép a magyar nyelv – hanem töltekezik. Jól megfér egymással a repertoárban Vivaldi bohém Tavasza a Négy Évszakból és Bach mesterműve a c-moll Passacaglia és Fúga, vagy a legendás d-moll Toccata és Fúga és a Vízi zene – vallja a művész.
Jegyár: 15 lej
