Elżbieta Chowaniec Gardénia című művét hozta el a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház a sepsiszentgyörgyi Új Stúdióba. A négy női generáció drámáját végigkísérő előadás a kitörni akarás keserves kísérletének, de az önsorsrontás miatt a kilátástalanságba torkollt próbálkozások története. 

Koltai M. Gábor 2007-ben bemutatott előadása a 20. századi Lengyelországban, Krakkóban játszódik. A női sorsokat felsorakoztató drámában először a Marysiat megformáló, szerepéhez jól illő férfias karakterű Tokai Andreával ismerkedhetnek meg a nézők, aki monológjával szemlélteti  a múlt század lengyel társadalmának helyzetét. 

Marysia a második világháború ideje alatt ismeri meg az elbűvölő katonatisztet, akivel a „szépség, származás, végzettség, de mindenek előtt a hozomány” elve feletti felülkerekedés után a német megszállás miatt nem tud egybekelni. Végül a frigy megtörténik ugyan, de a háborús idő más városba kényszeríti Ignacyt. Időközben a feleség gyereket szül, de mint később kiderül, nem férjétől, hanem egy német tiszttől. Amikor lányával egyszer meg akarja látogatni Ignacyt, a két copfos, mindent megkérdőjelező kislány mondatai szomorú képet festenek a családon belüli viszonyokról: „Milyen papához? És minek nekem egy papa?” A családegyesítési akció rosszul sül el, Marysia férjét hűtlenségen kapja, így esik az alkohol fogságába. 

Az egykori kislány, akit Borbély B. Emília alakít, egy copfba köti a haját, ez jelképezi a felnőtté válását, és belekezd történetébe. Csalódottan vall arról, hogy lehetett ő bármilyen becsületes, talpraesett, ez senkit sem érdekelt, anyja alkoholizmusának árnyékából nem tudott kitörni. A gyermekotthon borzalmait maga mögött hagyni próbáló nő életében felcsillan a remény: „Szerencsére az iszákosság nem öröklődő, nem száll át a génekbe”– mondja bizakodva, ám  élettörténetéből hamar kiderül, hogy bár ő kiállt magáért – nem mint az anyja –, amikor nem volt hajlandó főnöke udvarlásának behódolni, akkor karrierje derékba tört, és mégse alakult jól a sorsa. 

Míg az első nő mesélését drámai hanghatások kísérik, lánya történetének zenei aláfestését kellemes popzene biztosítja, ám ez nem oldja a feszültséget, inkább melodramatikus hatást kölcsönöz az elbeszélésnek, ami a helyzet hétköznapiságát és a kilátástalanság állandóságát sugallja. A második nő – bár ódzkodik az alkoholtól és minden viselkedésformától, ami az anyjára emlékeztetné – sorsával nem tud kiemelkedni. Férjhez megy, gyári munkát végez, de nincs pénzük arra, hogy megfelelően táplálkozzon, ezért koraszülött gyereket hoz a világra, aki egy szovjet oltóanyagtól Heine-Medin-kóros lesz. „Sosem fogom tudni meggyógyíttatni a gyereket a mi kis szocialista hazánkban”– jegyzi meg, de tettei nem a beletörődésről árulkodnak. S hogy a könycseppeket a szereplő, de talán a nézők szemébe is a történetmondás közben megőrölt húshoz lereszelt hagyma vagy a nyomor csalja, ezt ki-ki maga tudja. 

A gyermekbénulásban szenvedő kislánynak, akinek a bőrébe Lőrincz Rita bújt, anyja megpróbál mindent megadni, ezt szimbolizálja az ágya feletti lámbabúrában úszó halacska, amit az alkoholista anya gyermeke mindig is látni akart. A jelzésértékű díszlet Iuliana Vîlsan munkáját dícséri. 

Marysia lánya az ötvenes-hatvanas évek kiskosztümös üzletelő-piacoló asszonyává válik, nem véletlenül, hiszen ez a kelet-európai emancipáció időszaka. Őt a munkamánia és a pénzhajhászás szenvedélye keríti hatalmába. Pénzt igen, de figyelmet nem tud fordítani lányára, s amikor a nagymamára bízza, bár azt kéri anyjától, hogy neki ne mondja meg, hogy ő mit csináljon, ő a család legfiatalabbját mégis folyamatosan utasítja, amikor pedig az nem fogad szót, testi fenyítéssel próbál hatni rá. 

A nagymama, aki továbbra is játssza az úrinőt, kártyázással édesgeti magához az unokát. Nincs nehéz dolga, mert minden második generáció hasonlít egymásra és minden következő az előzővel teljesen szembemegy. A nagymama és unokája közti hasonlóságot a rendező és asszisztense, Mátyás Zsolt Imre a parókacserével teszi letagadhatatlanná. Az unoka is áldozat tehát, a házimunka terhe szakad a nyakába, anyjához és nagyanyjához hasonlóan ő is házasságba menekül. Abban is nagyanyja példáját követi, hogy meghunyászkodva, tivornyázó gondnok férjét folyton felmenti, nem csak maga előtt, hanem annak munkahelyén is. 

Pozitív végkifejletre ad esélyt, hogy a harmadik nő ráébred arra, hogy „a szeretet a legfontosabb”, de ez a felismerés csak a szavak szintjén nyilvánul meg, cselekedeteit a családi minta befolyásolja, a hetvenes években elterjedő hedonista életmód bűvkörébe kerül, nem tud felnőni a felelősségteljes anyaszerephez, lánya szintén nem megfelelően nevelkedik. A négy generáció találkozása a darab tetőpontja, a legfiatalabb hiába kér kétségbeesetten segítséget, csak azt kapja nagyanyjától válaszul, akitől leginkább várná az együttérzést, hogy „feküdj vissza az ágyba és ne nyafogj”. A dédnagymama hiteltelen okoskodása okozta nevetés némileg oldja a helyzet komolyságát és komorságát, de a kilátástalan alaphelyzet marad. 

A negyedik nő, akit Tar Mónika játszik, az elszigeteltséget emeli ki, hogy a szégyenérzet miatt nem tudott barátokat szerezni. Ő már a mai modern nő megtestesítője. Marketing szakot végzett, tudatosan próbál megszabadulni a kedvezőtlen családi örökségtől, és analizálja helyzetét. „A megbocsátás és a tisztelet a legfontosabb”– állapítja meg, de olyan tárgyilagosan, hogy következő kijelentésének őszinte volta fel sem merül a nézőkben: „Én szeretem az anyámat.” Az ő boldogtalanságának a racionalitása az oka, a hőn áhított családi béke érdekében anyja és nagyanyja nyomására az egyházi esküvőbe, sőt, a gardéniacsokorba is beleegyezik, rábólint a kényes, embert próbáló növényre, amely a kapcsolat életbentarthatatlaságát jelképezi.  

A zárókép – bár nem kínál megoldást– értelmezési kérdéseket vet fel, és árnyalja a darabot, ami igencsak hiányzik belőle, hisz pozitív érzelmeknek egyáltalán nem ad hangot a mű. Az állapotos halálfejű menyasszony mellett megjelenik a férfi, akinek hiánya a darabban meglehetősen hangsúlyos. A szerencsétlen sorsú női vérvonal nyomasztó története nem végződik katarzissal.

Ambrus Melinda