A 24. Szent György Napok kulturális hetében sorra kerülő író-olvasó találkozók sora Jože Hradil szlovén író és műfordító, Képek arc nélkül (2013) című könyvének bemutatójával kezdődött a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron termében.

A jelenlévőket Szonda Szabolcs, az intézmény igazgatója köszöntötte, kiemelve, hogy a ma esti meghívott, Jože Hradil a szlovén-magyar kulturális kapcsolatok aktív fenntartója, hirdetője mind a kortárs magyar írók fordítójaként mind pedig szótárkészítőként. A Képek arc nélkül című könyv, a hetvenes éveiben járó Jože Hradil első könyve, tematikája alapján családregény számtalan magyar vonatkozással. De nevezték már dokumentum- és történelmi kötetnek is. Egyfaja személyes krónikája egy bő évszázadnak, a tizenkilencedik század végétől a két világháborún át napjainkig. Egy nagycsalád életén keresztül ismerjük meg Muraszombatnak és környékének mozgalmas történelmét, egy olyan térségét, amely a huszadik század során hol az Osztrák-Magyar Monarchiához, hol a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, hol Magyarországhoz, hol Jugoszláviához tartozott. Ma a Szlovén Köztársaság városa.

Dr. Erdély Judit magyartanár Jože Hradil beszélgetőtársa már az elején egy szokatlannak tűnő kéréssel fordult az íróhoz. Arra kérte, tisztelje meg azzal, hogy kezet fog vele. Magyarázatként egy részt olvasott fel a regényből, ahol a 106 évet megélt nyomdász, a zsidó származású Józsi bácsi, unokaöccsének elmagyarázza, hogy a kézfogás, egy láthatatlan kötelék, és amikor megérintjük egy ismeretlen kezét átvitt értelemben megérintjük mindazokét akikel ő valaha kezet fogott. A kézfogás így egy olyan eseményig nyúlhat vissza, ami akár ezer éve történt. A kézfogás hagyományozódik, s mivel Jože Hradilnak a rokonságában volt egy budapesti nyomdász annak idején, amikor Jókai művei megjelentek, így mindazok akiket megérint, közvetett módon kezet fog a nagy íróval is.

A Képek arc nélkül című könyv sok önéletrajzi elemet tartalmaz, a történetnek számtalan magyar vonatkozása van,hiszen a családtagok közül többen Magyarországon telepedtek le, vagy nyugaton próbáltak szerencsét. Mások, mint a szerző magyar édesapja is, Jugoszláviában élték le az életüket. A kötet két részből áll: a gyermekkori események és a Magyarországra elszármazott családtagok története. A könyv nagy része valós tényeken alapszik, de az írói fantázia is szerepet kapott.

A regényből Nagy Alfréd olvasott fel részleteket.

Az íróról:

Jože Hradil a ljubljanai egyetemen szerzett diplomát angol-szlavisztika szakon. Magyarországi rokonlátogatás alkalmával határozta el, hogy megtanulja a magyar nyelvet, beiratkozott a debreceni nyári egyetemre, majd ösztöndíjat kapott az ELTÉn. Kortárs és klasszikus magyar írók műveit fordította és adta ki a Pomurska zalozba kiadónál, amelynek főszerkesztője volt. Ő készítette az első szlovén–magyar és magyar–szlovén szótárt, neki köszönhetően a magyar irodalom színe-java, klasszikus és kortárs, szlovénül is olvasható. Fordított József Attilát, Adyt, Jókait, Márai Sándort és Eszterházy Péter is. Azok állnak hozzá a legközelebb, akikkel azonosulni tud, s nem csak a szöveget, hanem a mögötte lévő érzéseket is megérti, átéli. A Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt működő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia 2008-ban tagjává választotta.